Kintsugi: hogy felfedezzük a törött tárgyak szépségét

2019. június 17.

Ha valamit eltörünk akkor nagy fájdalommal kidobjuk az adott tárgyat, vagy próbáljuk úgy kipofozni hogy ne is látszódjon rajta a javítás bármilyen jele. Japánban más filozófiát követnek az emberek: ha eltörnek egy szép edényt, vázát, vagy porcelánt, akkor nem rejtik véka alá, hogy megjavították azt, sőt a reparálás nagyon is látszódik! Lehet, hogy nehéz elképzelni, de a végeredmény sokkal szebb lesz, mint az eredeti tárgy volt. Japánban már több évszázados szokás, hogy arannyal reparálják meg a dolgokat. 

 

Ezt a technikát Kintsuginak nevezik, mely névhez egy történek is társul: A 15. században a japán sógun eltörte kedvenc teás csészéjét és visszaküldte Kínába javításra. A művész vaskapcsokkal illesztette egybe ismét azt, amely így veszített szépségéből. A sógun csalódott volt és megkért egy japán fazekast, hogy találjon ki egy új javítási technikát – így született meg a kintsugi.
Habár a kintsugi úgy terjedt a köztudatban, hogy a darabokat arannyal illesztik össze, az eredeti technika egyébként lakkművészetet takar. A törött darabokat urushi zománccal ragasztják össze, mely a kínai Rhus vernificera nevű fa nedvéből készül. A külső réteget pedig igazi aranyporral fedték le, majd lecsiszolták. Az urushi egészen addig mérgező amig nem szárad meg, ezért a gyártás nagyon veszélyes. Manapság a modern polimer technológiának köszönhetően, a kintsugi reparálás sokkal tartósabb, mint a korábbi lakkos verzió.

A mindennapi életben is félünk ha összetörünk. Pedig érdemes lenni mindig megvizsgálni mi miért történt. Nem kidobni az emlékeket és nem évekig évtizedekig emészteni magunkat bizonyos dolgok miatt.